Haláltánc
Taknyomtól hányok, szegényen élek,
ha beszívok az égig érek,
Kevés a helyzet, de nagy az esély,
Hogy én leszek az, aki lelép.

Keresek egy új helyet,
és szénné szívom az agyam.
Én leszek az egyetlen
gyilkos, a végén lelövöm magam.

Felszállok a csillagokig,
de visszahúz a kő,
a földtől távol a naphoz közel,
már egyre nagyobb a hő.

Felszállok..

Keresek egy új helyet,
és szénné szívom az agyam,
én leszek az egyetlen
gyilkos, a végén lelövöm magam

Felszállok a csillagokig,
de visszahúz a kő,
a földtől távol a naphoz közel,
már egyre nagyobb a hő.

Haláltánc féllábbal, látom a jövőt vakon,
hallom hangod süketen,
és érzem a kötelet a nyakamon.

Haláltánc.

Haláltánc..

Érzem a kötél, simogat,
ő nem ölni született,
én vagyok, aki meghalni megy,
az a torz, az a torz szörnyeteg.

Ne szüless újra
Vad hajszából nyugalomba értem,
mint örült folyam, a nagy nyugodt kégben.
Megpihenek, és kezdem megint újra,
fáradtan, fiatal ősz tincsembe túrva.
Megpihenek..

Nem bízok már senkiben, de mégis,
tartogat pár szép napot az ég is.
Vagy fent, vagy lent,
de jó lesz majd valahol,
és akkor nem leszek már sehol.

Félek, hogy olyan lesz, mint én,
Megint újra, az élet súlya
alatt fekszik majd kinyúlva.
Félek.

Megmarad a lelkem, eltűnik a test,
eljön majd újra,és érzéseket fest.
Fest majd egy bogarat,
egy virágot, egy rétet,
kéklő eget, napot, tiszta létet.

Fest majd egy embert,
kicsinek, és szépnek,
ártatlant, fiatalt, de mégis félek.

Félek.
Félek.
Félek.

Igen félek, nagyon félek, még félek,
Hogy fekszik majd kinyúlva.

Laura Palmer
Megöltem Őt, pedig szerettem,
Nem akarta, hogy ezt megtegyem,
Ő lett volna a végzetem,
Azt hiszem jobb ez így nekem.
Kemény ágy lett a fekhelyem,
Magányosan egyedül fekhetem,
Hiányzik a lány, de jobb nekem,
A húgával újra kezdhetem,
Ezt a kört, ami fogva tart,
Tudod a lány engem így akart,
Én tettem el Őt láb alól,
Ez az érzés tudod nagyon jó.

Megöltem Őt, megöltem Őt,
Megöltem Őt Laura Palmert

Megöltem Őt.
Megöltem Őt.
Megöltem Őt. igen én voltam.

Megöltem Őt, pedig szerettem,
Nem akarta, hogy ezt megtegyem,
Ő lett volna a végzetem,
Azt hittem jobb lesz így nekem.

Tudod a lány engem így akart,
Ez a rock and roll felkavart,
Pár dühös szó megzavart,
Az éjszaka mindent eltakart.

Megöltem Őt.
Megöltem Őt.
Megöltem Őt. igen én voltam
ki megölte Laura Palmert.

Ez csak játék
Egy halvány folt az ágyon,
És Te kacéran nézel rám,
Erőtlen tested előttem fekszik,
Mozdulni sem bírsz már,
Nem megy már, Ó nem.

Én szélnek eresztem minden vágyad,
Veled szembesítem önmagam,
Más szemmel kutatom a tested édes,
Ezt már nem észleli az agyam. Ó nem.

Meghódítom a testedet,
Én nyerem ezt a csatát,
Enyém leszel mindenestől,
Élvezd az éj minden pillanatát.

Meggyötört arcod zuhan a mélybe,
Beszívod az élet illatát,
Hajadnál fogva tartom a tested,
Csak én nyerhetem ezt a csatát.

Mozdul a kezed egyre lejjebb,
Azt hiszed, még eléred,
De én megelőzlek téged Baby,
Tudod a pénzedet, megéred.

Halkan vonagló nedves tested,
Velem zuhan a mélybe,
De felsikoltasz úgyis egyszer,
És akkor, akkor mindennek vége,
Úgy ám.

Meghódítom.
Meggyötört.

Durva nő
A folyosón járok,
és nem tudom merre tart,
Az agyamban ég még a tegnap esti zaj,
A szememet csípi a füst a nő,
Nem tudom merre voltam tegnap előtt,
De jó volt vele, ez egy durva nő.

Az ágyon fekszem, nézem a fehér falat,
Mosolyog rám egy árnyék,
A nevetés fojtogat,
A telefonhoz nyúlok, de nem érem el,
Nem vagy velem, de nem érdekel,
Jó volt vele, ez egy durva nő.

Mikor rá gondolok, tűzbe jön az egész testem,
Nem tudom, mi van velem,
De görcsbe rándul az a szervem.

Nehezen lassan, de újra felébredek,
Egyedül vagyok magamhoz térhetek,
Előrántom a képzeletem,
Nem vagyok magam, itt a fegyverem,
Nincs más hátra, kell egy durva nő.
Mikor rá...

Állatok közt
Puha zöld fű helyett
egy kevés homok is elég,
Hideg vodka helyett
nincs más csak kotyvalék,
Már nincs elég erőm a vágy, azonban hajt,
Hiába rakom a lábam, nem éri a talajt.

Egy kis idő kellene még nem gondoltam át
Remélem a pincér, nem hozza a számlát.
A nap is kisütött, én mégis itt vagyok.
Unom az egészet,
mást nem is mondhatok:

Mit keresek köztetek
állatok közt egy állat,
Itt maradnék, de már mennem kell
Találkozunk majd másnap
Mit keresek köztetek
állatok közt vadállat,
Itt maradok, nem megyek el,
Találkozunk ma nálad

Egy friss kenyér helyett
a testem jobban táplál
Egy kancsó bor helyett
a vérem jobban átjár.
Már nincs elég erőd a földre, esel lassan
Nem emel fel senki a kezem a ravaszon, kattan

Kiskakas
Egy hete, hogy keres az Interpol
Drogról tudom itt nincsen szó.
A nőm volt, aki beköpött engem,
Neki sem tetszik az életem.

Úgy élek ahogy senki más,
A Földön én vagyok a messiás.
Enyém a tengerek összes cseppje,
Minden hosszú szárú zöld termése.

Mert kakas vagyok de jobbik a fajtából
Sokszor elrugdalnak a tányértól
Egy állat mely korán kel
És első mindig, ha inni kell!

A kártyák között is én vagyok az ász,
Narkó helyett inkább pipázz!
A kövek között is gyémánt vagyok,
A szemétdombon is én kapirgálok!

A törökcsászárt is megszívattam,
Népszerűséget mégsem kaptam.
De kanosabb vagyok, mint DiCaprio,
A tyúkólban én vagyok a szenzáció!

Képek
Megint valami fáj, úgy törne elő,
Mint az a lüktető fáradt ősi erő.
Meg úgy kérdeznéd, úgy néznéd az arcát,
Mint lázas élet után a lassú halált.

Képekről lecsurgó régi beteg festék,
Emberi roncsokon merevre öntött testét,
Láttad amint átad, kicsit szóltál hozzá,
Olyan, minha tesből testbe
valamit beszúrnál.

Ezek csak képek, képek a testben
Ez beránt mindent eltakar.
Most kéne, hogy abba hagyjam
Ez a fehér szar mindig megzavar.

Darabokat mondjuk a talán lelket a testből,
De én támadok rád innen a lesből,
Ahogy a földre lebuksz dagad nyakadon az ér,
Ahogy gyengülsz lassan a szívig épp elér.

Karmom, amivel szedlek téged
szét darabokra
Lógatom tested a mélybe,
sziklákba kapaszkodva,
A mélység hamarabb öl, mint a fájdalom,
Vérbe borult aggyal szemeid láthatom.

Szabadon élek
Szabadon élek annak születtem,
így hoztak engem létre.
Nem vagyok szolga, nem kérek semmit, sohasem lépek a fékre.
Előre gyorsan
hajtom a rosszat, megvet az ember érte.
Hiába szívom, még sokáig bírom,
rántom a kormányt félre.
Aztán valahogy egyedül, lassan lemerül
a cigim a végét járja.
De nem állok fel nincs kedvem járni
ma már a kutya se bánja.

Ahogyan élek, szabadon lépek
előre az ingoványba.
Lassan merülök még mindig szédülök kitépek a nagyvilágba.
Mocskos a bőröm, rágom a körmöm
nagyon rohadtul élek.
Hiába szóltam a fejemet fogtam
tőled semmit se kérek.
De talán a rendőrök képe,
a gengszterek vére kiábrándíthat téged.
Nincsen pénzed, kellene lépned,
mert sohase álmodsz szépet.

Mert nekem ez túl vad,
a nap alatt ennyi béna.
Lehetnék akár mártír,
de maradok inkább néma.

Placc
Festett lány az utcán, hold nincs az égen,
lassan én is érzem, hogy most már végem,
eljött az éjfél, még mindig várlak,
egyedül dőlők újra a hideg ágynak.

Fejemben élmény, mellettem fegyver,
hiába próbálsz, nem kapsz el engem.
Oda lép az ördög, italt kér én öntök,
valamit még megsúg, én mindjárt döntök.

Bandák újabb háborúja, ki lesz a vesztes,
A placcért folyik a kurvák vére,
Én vagyok a tettes,
Bandák újabb háborúja, ki lesz a vesztes,
A placcért folyik a kurvák vére,
Én vagyok a tettes,
Én, én, én leszek a tettes,
Most már én, én, én leszek a tettes,
Most már, én. én, én leszek a tettes,
Most már, én. én, én leszek a tettes.

Én leszek a tettes baby, elkaplak még ma éjjel.

Bandák.
Bandák.

Gyere Baby
Az utcákat járod, mert unod a lányt,
kéne egy kis változatosság.
Kéne egy nő, aki mindenre képes,
képes volna elvinni téged.

Reggel felkelsz, az ágyad hideg,
a nőd már megint mással liheg.
Más futtatja, jól érzi magát,
nézhetsz majd egy másik nő után.

Gyere baby, fogd a fegyvert,
guggolj elém, s tartsd a szád.
Ha kitör belőlem az örült vulkán,
elönti tested a forróság.
Gyere baby rántsd a pisztolyt,
a colt a helyén már üresen áll,
Töltsd meg újra, de újra, meg újra,
beléd, beléd eresztem a "pisztoly" tárát.

Lemész a bárba, mert fűt a vágy,
kéne egy kis változatosság,
Kérsz egy whisky-t, és egy jó kis nőt mellé,
aki a számládat ma éjjel fedezné.

Gyere.
Gyere.

Elítélve
Nekem ne mond azt, hogy érted,
Mert én sem értem, hogy mi folyik,
a földön én kérdem, hogy
ki a főnök az országban éppen,
ki rúgja hátulról szét a seggem,

Hogy ki szúr le az utca végén éjjel,
A nőmet dugom, s tőle nem kérdem,
Ki a spicli a földön ma éjjel,
Ki bassza szét az arcom, ha nézem.

Amerika fütyül, Európa táncol,
Az ENSZ katonája Szerbián át gázol,
Politikájáról híres ez az ország,
A politikusok 40 évesen is kinyalhatják.

Tudom, hogy élek,
Tudom, hogy számít,
Tudom, hogy félek, félek, elkábít,
Pusztul az élet, pusztul az ország,
Pusztulok én is, de még várok Rád.

Elhagy az élet, elhagyott képek,
Elhagyott emlék, elhagyott lélek vagyok,
De mit akarhatok,
az élet hajamnál fogva tart,
Nem hagyom magam,
Hiába fütyül, hiába táncol,
Ez a srác a lányért tudod,
Hiába harcol,
Mocskosságáról híres ez az ország.

A politikusok.

Amerika fütyül.

Igen kinyalhatják a seggemet,
Mondom a seggemet,
Azt a fekete állatot.

Mért is jössz fel
Én vagyok itt egymagam,
én fekszem az ágyon,
Én várom, hogy itt legyél,
csak én hallom és látom,
Azt a lányt aki ma itt lesz énvelem,
hiába akarna,
Mást én megteszem.
Vele vagy mással nekem egyre megy,
Én akarom látni ahogy megérted.

Belép a szobába, várok rá,
Látom, hogy tüzel a teste,
Én nem beszélek hiába,
Csak enyém lehet ma este,
Ha akarom Ő megcsinál nekem mindent,
Cserébe tudja, hogy mindent megadnék érte,
Rám számíthat, én nem hagyom élni,
Olyan ez mintha akarnám tudni.

Miért is jössz fel hozzám,
Miért is számítok rád,
Süket vagyok, és nem értem,
Itt maradsz velem remélem.

Miért is.

Én vagyok itt egymagam,
én fekszem az ágyon,
Én vártam, hogy itt legyél,
csak én hallom, és látom,
Azt a lányt aki ma itt volt énvelem,
Hiába akart mást én megtettem,
Vele vagy mással nekem egyre megy,
Én akartam látni ahogy megérted.

Miért is.

Rómeó vérzik
Rómeó vérzik pisztollyal játszott
Azt hitte egyszerű lesz ilyennek látszott,
Ő van most a szarban senkit nem bántott,
Könnyen jött a pénz ennyit nem látott.

Elhitte Júliának kétszerre hozza,
Bármilyen szemét a nő, őt mégis vonzza,
Ez lett belőle, bármilyen furcsa,
Ne higgy Júliának, csak a bajt vonzza.

Rómeó ugorj jumpot a mélybe,
Júlia nem rakhat jégre,
Hiába van az áru nála,
Befér még egy ólom a tárba. A tárba.

Nem számít, hogy egy, vagy kettő,
A helyzetetmost nincs megmentő,
Lehetőséged lesz majd még egy,
Júlia téged is elérhet.

Rómeó vérzik pisztollyal játszott,
Azt hitte egyszerű lesz ilyennek látszott,
Kimászott már a szarból,
Mert jobbat látott,
Júlia nyakán egy nagyot rántott.

Rómeó ugorj...

Kettőre indulunk
Hiába hívom a számot,
nem jelentkezik senki
Tárcsázom még egyszer,
de már a foglaltat jelzi.
Hát hívom még vagy ötször,
most már talán várja,
Hogy felvehesse a kagylót,
hisz nincs több taktikája.

Kettőre indulunk, kettőre indulunk,
Kettőre indulunk, kettőre indulunk!

Ezért nyomon is rögtön a gombot
ez biztos teli találat
Kicsöng a készüléke,
hát vedd már fel te állat!
Bekapcsol egy gépezet
az üzenetemet várja
Elszavalok egy pár sort,
ettől tátva marad a szája
A tartalma mondjuk ennyi,
az a nyolcas száma a cél,
Ott várj engem kibontott testel,
nekem ez mindent megér

Valahogy így
A torkom belül ég,
nyomatom a lét a testemen,
Az agyamat veti szét
úgy gondolkodom a tervemen:
Megölöm azt a nőt,
hogy nyakig legyek megint a pácban,
Már nem hallgatom meg őt,
az utolsó esély is rég eljátszva.
Nagyon vonz az erő,
valamiért a zajok nagyon mások,
Rossz a hely az idő
a múltból egy dossziét előások
Kideríthetem én,
megint pár fillér egy emberért
Kicsit fura e lény,
utolsó hívás egy kettesért

Valahogy belülről
a szavak, és a hangok összeállnak.
Valahogy belülről
jönnek a tested iránti vágyak.
Valahogy legbelülről
kikívánkozik a régi énem
Valahogy onnan bentről
nézzél belém mivé lettem

Mutáns vagyok én,
azzá váltam, amit akartál
Egy nyomorult csonka lény,
bennem is egy ördögöt láttál
Az agyamat veti szét
körülöttem véres az ágyam
A torkomon belül ég,
egy pohár bor mellett gyilkossá váltam.

Rádió
Szól a rádió agyamat döngöli.
Másnapos reggelen fejemet megöli.
Mindenem egy űrben mozog,
valaki az ajtómon kopog.

Még egyszer, kétszer, nyolcszor érjem el:
Még utoljára százszor mondjam el:
Felvagyok húzva, ne hagyj aludni még.
Beindult már rég az a malomkerék.

Csináld még egyszer,
próbáld meg kétszer,
De ha százszor kérlek arra,
csináld velem újra.

Csináld még egyszer,
próbáld meg kétszer,
De ha százszor kérlek arra,
hagyjuk inkább abba,

Csináld velem újra,
próbáld meg újra,
De ha százszor kérlek
arra menj inkább a francba.

Az élet drága
Itt készül valami, itt valami áll,
de bizony, hogy ez nem bál,
Hanem valami furcsa járvány,
mely fertőzéssel kerül közel hozzám.

Olyan, mint ez a szőke lány,
aki tudom, hogy mindig énrám vár,
Vasalódeszkának támaszkodva
feni a fogát rám.

Este vár rám én elébe sietek s mondja, hogy nincs minden veszve.
Tudja mi a dolga szemét, lehunyja,
karja kitárva már a falhoz állna.
Én biztatom a lányt nyugodtan, lökjön
a lével, amit kerestem, meg ne szökjön, ha akar, fizessen bele a körbe
a gerince hiába görbe.

Az élet ilyen drága, ha elkapnak,
hát minden hiába,
Nem veszhet könnyen kárba, kiemelem a fejem nem, maradok a szarban.
Az élet ilyen drága, ha elkapnak,
hát minden hiába,
Nem veszhet könnyen kárba, hát emeld ki a fejed, ne maradj a szarba!!

Itt készül valami, itt valami áll, ha bukik is minden, tudom, felszáll a gépre,
Amit felküldök az égre
talán valaki, eltéríti végre
Hogy ne jusson fel a csúcsra még várjon, meggyötörten feküdjön az ágyon.
Az életét könyörögve kérje
belekerült az ördögi körbe.

Blues
Vége a napnak, a kocsma vár,
az utcán lányok, mindegyik énrám vár,
drága a testük, de olcsó a vágy,
Ne szólj hozzám édes, mert szét,
szétrúgom a szád!

Leülök egy sörhöz, valaki rám köszönt,
bólintok némán, a szememmel üldözöm.
Jó a lába, s feljebb se rossz,
mi lehet közöttük? Így hát utána indulok.

Várj meg édes, várj reám,
Legyen ez a tied, és az én, én éjszakám.

Várj.

Hideg az utca, forró a test,
Ma este édes, csak engem szeress,
Mert amit én adok, ilyet nem kaphatsz soha,
Elviszlek magammal, oda, hol eddig még nem jártál soha.

Nincs kiszállás
Alig reggel, már a bárban,
A kurvák odakint már párban,
Fiatal srác a flippert nyomja,
Kopott már rég a gép gombja.

Mert unom már, hogy ennyit várjak,
Azt hittem már megint látlak,
Hozod az árut, ahogy szoktad,
Mindig annyit, ahogy tudtad.

Tudod jól, hogy kell majd újra,
A fű, a por, egy jó kis kurva.
Kellett volna ez a repülés, ez a repülés,
Jól esik néha ez a lebegés.

Hideg a fém a nyakadhoz tapad,
Merev a tested megadtad magad,
Figyelj én szóltam, hogy nincs kiszállás,
Itt mindenki, mindenkinek hálás.

Tudod.
Tudod.

Hol vagytok kurvák?
Itt állok kiéhezve,
az összes arcom kiélezve.
Valamiért a cél nem sikerül,
engem mindenki rég kikerül.

Nem érdekel, már ki ül ott "fent",
Engem nem érdekel már,
hogy ki maradt lent.
De én itt állok, és neked mondom,
Ha itt lennél nem lenne gondom.

Lent a bárban a flippert nyomom,
Igen, hívtalak, de te nem vagy sehol.
Pénzem kevés, anyag sincsen,
Barna van csak, szőke nincsen.

A lényeg a napból, az este a vége.
Az anyag jó volt bejött, megérte.
Én keresem őket, de nincsen ma egy se.
Hát hol vagytok kurvák szar ez az este.

Hol vagytok kurvák ez az egész
így mit sem ér,
Hol vagytok kurvák indul a gépem,
és kihűl a vér.

Egyedül nyomom, nehéz a fejre,
Elindulok egy idegen helyre.
Én keresem őket, de nincsen ma egy se,
Hát hol vagytok kurvák szar ez az este.

Egy ember
Ahogy fekszel az ágyon,
a szemedet nézem,
Vonzó a tested,
de nem teszem meg mégsem,
Hidd el én mindent elértem,
A bőrbe égve az elmúlt sorsok,
Elszöktem innen, de ez nem a te dolgod,
Hiába nem hallom a hangod. Mert én.

Egy ember vagyok semmi más,
Ez a föld számomra egy állomás,
Engedj el hát, engedj már,
Nem maradok itt, ne számíts rám.

Elég a rosszból, jöjjön a vége,
Nekem az élet veled megérte,
Hidd el nekem megérte,
Könnyű a véred, a tested szabad,
Felejts el engem, engedd el magad.
Hiába nem hallom a szavad, mert én.

Egy ember.

Ahogy fekszel az ágyon
szemedet nézem,
Vonzó a tested,
de nem teszem meg mégsem,
Hidd el mi mindent elértem.
Az agyamba vésve az elmúlt sorsok,
Elszöktem innen, de ez nem a te dolgod.
Hiába nem hallom a hangod, mert én.
Egy ember.

Miért kell a tű?
Vadul táncoló lángnyelvek,
Hívnak halni álmomban,
Kiégett agyam, fáradt a testem,
Vetem magam a lángokba.
Én vagyok az egyetlen,
Aki a végén megmarad,
Láttam hideg holdat,
Szétégett régi arcokat.

Szöktem árulni kokaint,
Nyelt bor fejemben kering,
Hurrá a faszom megint kemény,
Egy nő heroint nyom belém,
Így szól, dögölj meg rongy alak,
trippet szerez neked a kéz.
Bűnös vagy, vagy nem is élsz,
Ne szedj túl sok vadkender. No way!

TV-ben Brooklen-i indigós másolás,
Ez egy XX. Századi látomás,
Lassan jön, de nagyon repít a fű,
Nem tudom, miért kell tű.

Szöktem árulni kokaint,
Nyelt bor fejemben kering,
Hurrá a faszom megint kemény,
Egy nő heroint nyom belém,
Így szól, dögölj meg rongy alak,
trippet szerez neked a kéz.
Bűnös vagy, vagy nem is élsz,
Ne szedj túl sok vadkender. No way!

Kicsi űrhajó
Kertemben én neveltem,
Sok virágot és reméltem,
Hogy egyszer rajtuk,
Egy űrhajót vehetek.
Egy olyan aranyos kis űrhajót,
Mellyen nincs biztosítva a visszaút,
Gravitáció sincs egyfolytába lebegek.

Egészen a kilövéstől számítva ,
A visszaszámlálást felhúzva.
Olykor-olykor visszasírom a földet,
Amiről köztudott, hogy nem is látszik.
A naprendszerben csak , hülyén cikázik,
Nem is hiszem el, hogy valamikor létezett.

Mert ami itt van lent az nem is föld,
Hanem hosszú száron egy kevés zöld ,
Elkábult kis lény, nem is ember.
Akiről köztudott, hogy csak azért él,
Egy pénznek nevezett papírért,
Odaadná, bárkinek azt a mocskos kis, szívverést.

De minek is beszélek szüntelen,
Erről a lényről, hiszen esztelen,
Zsebemben az űrhajóra a menetjegy,
Már visszhangzik a visszaszámlálás,
Utána már nincs beszállás,
Egyedül indulok útnak ismét ma este.

Már érzem, hogy elindulok,
A földtől ismét elrugaszkodok,
Nem hiszem, hogy vissza tudnál húzni.
Én nem akarok soha visszajönni,
Hagyjál csendesen elpihenni,
Ne zavarj! Ne zavard meg az álmom!
Nem akarom, hagyjál! Hagyjál békén!

Ne kiabálj velem,
Engem úgy sem érdekel a véleményed,
Hiszen megérthetnéd, te kérted, neked írtam a dalt.
Neked írtam a dalt!

Sohasem leszek krisztus
Zűrzavarok zavarognak a fejemben.
Egyedül zuhanok lassan a végtelenben.
Idegszálakon, lábam a gázpedálon.
Mocskos a valóság az életem egy álom.

Erőltetem magam
torkom lávaként izzik,
Sovány vigasz,
hogy más a pénzemen hízik.
Köpni kéne valakinek a fejére
Belesúgni ordítva a fülébe:

Én sohasem leszek Krisztus,
én sohasem leszek Isten.
Megváltanám a világot,
de nagyon fáj, hogy nincsen..
Esélyem

Az egész életem neked lefesthetem.
A testemet tartja össze szét nem eshetem
A kezem is mozdul, láthatod még élek,
De túl kevés az erőm én önmagamtól félek.

Olajos élvezet
Valami érzés elkapott éjjel
a nappalt hozta a vágy.
Feljött a nap, eltűnt a hajnal,
a szél érintése olyan lágy
A gépen még csillog a harmat,
de hajamat már fújja a szél,
Előttem betonkígyó,
nem tudom, hogy hol van a cél.

Megálló egy hajnali bárban,
egy kávé mellett ülök rég
A véremben felbőg a hangja,
hajnaltól küzd velem a szél
Az útszélén egy bőrdzsekis lány
arra tart amerre én
Most felül elém, most övé a gép,
velünk száguld az ég

Most egybe forrok én a géppel
Furcsa érzés olaj a vérrel
Együtt szállunk, messze a cél
Így az élet valamit ér

Megálló hajnal a road-on
Megkaplak még forró dróton.
Találkozunk, mint 87-ben
Most te mesélj én ugyanott éltem.

Nem szeretem
Belülről szüntelen zakatol a szívem,
A fejemből, a velőből hiányzik a létem.
Magamból, a szavamból adom át a lelkem
Ha mondanám, vagy dalolnám,
úgyis kell szeretnem.

De nem (nem nem én nem) szeretem,
mert nem igazán vagyok oda érte,
Ha rám erőszakolják is én szarok beléje.

Azt mondják, ha megváltoznák
ember lehetnék,
Ha lelkemet eladnám
gazdag lehetnék,
Ha elveimet feladnám
dalomat ismernék,
Ha szeretném a mocskos pénzt
nevemet szeretnék.

Rámfogják a hiénák,
hogy hülyéket beszélek,
Azt mondják, pedig nem tudják,
hogy miről szól az élet.
Ha mást írnék kitekernék
lényegét a dalnak,
Ha szeretném a politikát, elfojtanának.