Az élet, az öröm
Én bemutatok ennek a világnak
Valaki ma esküszik csak a piának,
Valaki úgy gondolja, hogy hiába él
Meggondolatlanul fél.
De én maradok inkább a sörömmel,
Mint egy ócska nővel tekerjem el.
Pénzem kevés, esélyem nincs
Maradt hát csak ez a láda kincs,
Amiben Te is megférsz, ha úgy akarod,
Mert mindenem az, amit az Isten adott,
De jól jársz velem, ezt hidd el nekem,
Mert nálam máshogy mutat ez a szerelem!

Az élet, az öröm, a szex, a drog
Ez mind, ami engemet megfogott.
Az élet kevés esélyem nincs
Marad hát nekem ez a pár kincs!

Megiszom inkább az egészet,
A többit tudom te, majd bevégzed.
Én elmegyek innen te, csak álldogálj,
Az élet úgyis csak egy nagy kupleráj.
Amiben.

Egy ember
Ahogy fekszel az ágyon
szemedet nézem,
Vonzó a tested, de én
nem teszem meg mégsem.
Mert hidd el én mindent elértem.
A bőrbe égve az elmúlt sorsok,
Hogy elszöktem innen az nem a te dolgod,
Már hiába nem hallom a hangod.

Mert én egy ember vagyok semmi más.
Ez a föld számomra egy állomás.
Engedj el már, engedj már!
Nem maradok itt, ne számíts rám.

Elég a rosszból, jöjjön a vége.
Nekem az élet Veled megérte,
Hidd el nekem megérte!
Könnyű a véred, a tested szabad.
Felejts el engem, engedd el magad.
Hisz hiába nem hallom a szavad.

Hol vagytok kurvák
Itt állok kiéhezve,
az összes arcom kiélezve.
Valamiért a cél nem sikerül,
engem mindenki rég kikerül.

Nem érdekel, már ki ül ott "fent",
Engem nem érdekel már,
hogy ki maradt lent.
De én itt állok, és neked mondom,
Ha itt lennél nem lenne gondom.

Lent a bárban a flippert nyomom,
Igen, hívtalak, de te nem vagy sehol.
Pénzem kevés, anyag sincsen,
Barna van csak, szőke nincsen.

A lényeg a napból, az este a vége.
Az anyag jó volt bejött, megérte.
Én keresem őket, de nincsen ma egy se.
Hát hol vagytok kurvák szar ez az este.

Hol vagytok kurvák ez az egész
így mit sem ér,
Hol vagytok kurvák indul a gépem,
és kihűl a vér.

Egyedül nyomom, nehéz a fejre,
Elindulok egy idegen helyre.
Én keresem őket, de nincsen ma egy se,
Hát hol vagytok kurvák szar ez az este.

Hidd el
Engem is csak ugyanúgy
Megszültek ide a földre.

Ugyanúgy veszem a levegőt

Mégis más vagyok tőle.
Én nem ölök a pénzért,
Nem vagyok egy gengszter állat.
Ha akarom én elveszem,
De nem fizetek túl nagy árat.

Én egy "kulcsos gyerek" voltam
Egy lakótelepi senki.
A betonrengetegből
Nagyon nehezen nőttem ki.
De tudom, hogy az élet
Egy nagyon mocskos állat.
Ha nem küzdesz meg érte,
Felkopik rögtön az állad,
Hidd el!

Engem nem találnak meg,
Mint téged árokba lökve.
Nem én leszek az, akinek
Golyó lesz a fejébe.
Hiába harcolsz
A forgatókönyv meg van írva.
Párév múlva
Lent találod magad a sírba.

Így jó!
Így jó, így szép az élet.
Így akarom, de mégis félek.
Bármire is képes a lélek,
Hiába nem látom szépnek.

Akármerre nézek, néznek,
Bármerre lépek kérnek.
Én mégis szóltam az "égnek"
Hogy hagyjon ki engem végleg!

Elég ha kicsit térdre ereszkedsz,
A lelkeddel úgysem ereszthetsz el!

Így jó, így várom az estét,
Így akarom látni a testét.
Bármennyire torz lesz a festmény
Majd hiába is várom a végét.

Ahogy én Ő is akarta,
Belülről a testemet falta.
Velem együtt Ő is látta,
Hidd el minden hiába.

Növesztem a hasam
A kéz, a láb, az ember,
és a lélek visszatart,
De még élek én ütöm a vasat!
A szív, az ér, a vérem,
és a létem arra tart,
Bíztat, és én ütöm a vasat!

Látom az arcod, a szemed,
és a szád, hát mond:
Még élek én ütöm a vasat!
Na válassz: az élet, a halál, vagy a pokol.
Jöhet bármi én, csak ütöm a vasat.

Nem állok meg én, növesztem a hasat,
Amíg izzik, addig ütöm a vasat.

Én ütöm a vasat akkor jó, ha izzik,
Az élet is csak akkor jó, amikor zajlik.
A zűrzavar, a káosz itt a fejben,
Hidd el nálam is minden rendben.
Nem én vagyok, akinek baj van a fejében,
Én csak a vasat ütöm keményen.
Nem állít meg senki, és semmi,
Amíg izzik addig.

Belülről érzem
Kértem halat a vízbe,
Kenyeret bor képébe,
Szónokot a szószékekre,
Fájdalmat más szívébe.
Mocsokból homokvárat,
Az emberből hogy lett állat,
Kevesebb a legkevesebből,
Vér folyik a szememből!

Kaptam, ami csak kellett,
Az utcán pofont s amellett,
Szerelmet egy idegen lánytól,
Hányingert a látványtól.
Drágán megfizettem érte,
Mindenem a bőrbe égve,
A hangból is csak azt hallod,
Amivel Isten megáldott.

Belülről érzem, hogy kiégett az énem,
Legbelül még várom,
Hogy másról szól majd az álmom.
Belülről érzem, hogy másé lett az énem
Reggel még várom,
Hogy másról szól majd az álmom.

Őrült asszony
Éjjel mikor úgy ordibálsz
A hajam égnek áll
Lefekvés előtt drágám,
Szétverem a szád.

Üvöltesz, mint a sakál
A gyerek is ordít már,
Én véget vetek mindennek
Csak fogd be a pofád!

Remek a tervem, úgy érzem,
Hogy nem érdekelsz tovább.
Rád nézek, és hányok
Ha tátva van a szád.
Ölni tudnék a szemeimmel
Már megint mit csinálsz
A gyerekkel sem törődsz,
Hát miért kiabálsz?

Őrült asszony kellett ez neked?
Őrült asszony mond, hogy jól tettem!

Két lány-nyal
Velem ketten ültek szembe,
és csak engem néztek.
Velem ketten úgy érezték
újat kapnak végre.
Velem ketten megegyeztek,
én benne voltam.
Velem ketten úgy csináltak
csak biztos álmodtam!

Mind a hárman azon voltunk,
hogy sokáig tartson.
Mind a hárman azért "másztunk",
hogy fent legyünk a csúcson.
Mind a hárman: én, és a két csaj
csak ültünk a bárban.
Mind a hárman tudtuk jól,
hogy nincs senki most a szobámban.

Együtt két lánnyal, együtt egy ággyal,
Együtt egy lepedővel, és együtt két "párnával"

Egymagam ülök egy széken,
szokásos este.
Egymagam elképzeltem,
hogy milyen lehet a teste.
Egymagam melléjük szegődtem,
mint a jó szerencse.
Úgy hiszem de nem emlékszem
hárman voltunk az este!

Fehér pont
Fehér pont a fekete vásznon,
Táncol a hold az égen,
Táncolok én is egyre,
Táncolok itt a téren.
Szellemet játszom,
Láthatod testem játszik,
Testem igen, de a tű hegye
Már nagyon tompán látszik.

Hátra nézek százezerszer,
Becsukott szemmel látlak,
Kezedbe temeted arcod
Könnyeid velem játszanak.
Csendes tengert játszunk,
Én vagyok a hajó.
Csak a vihar jönne már
Az lenne a jó.

A hegyeken játszunk tovább
Mély zuhanás aztán felfelé
A fele felénél megállunk, és
Tenger lesz a könnyeidből.
Könnytengerben úszom tovább.
A testem itt marad, de a lelkem
Elszállt.

Engem nem akart az "ember",
Eltemette magát örökre.
Hiába nézek fel az égre,
Nem tekint senki le a földre.
Legyen ennek egyszer már vége,
Ne hiába nézzek fel az égre.
Ne temesd el magad örökre,
Kérlek, gyere vissza végre!

Érted vagyok
Ha úgy döntöttél, hogy szívod a mocskot, engem nem érdekel,
Ha te úgy gondolod, hogy lelépsz innen,
én akkor sem megyek el!

Ha belépek oda, ahol te már jártál,
minden hiába,
Mert én leszek az, aki beilleszti
barátnőd lábát a nyakába.
Érted vagyok, én érted vagyok
Érted vagyok, érzed belülről, ha akarod, kezdhetjük elölről!
Én vagyok, aki kihúz a szarból,
büdös így az élet.
Én vagyok, akit megáldott Isten,
mikor elátkozott téged!
Ha majd sárban fekszem, és te bőrfotelból nézed rossz szemmel, hogy
Együtt kezdtük el lent a szarból,
de engem ilyenné tett ez a rendszer.
De én.