Piros 19 (Az örök kárhozat)
Mindenem felrakom az utolsó lapra,
Vagy elrepít, vagy elvisz a pokolba.
Ma nem számít,
csak jöjjön már a vége,
Az egész életem egy lapra téve.
Az egész élete...

Örök kárhozat, mindenható dicsőség, Pillanatok alatt ehhez nem férhet kétség,
Dupla vagy semmi! Rizikó az élet!
De ha egyszer bejön én mindent elérek!
De ha egyszer bejön.

Örök kárhozat, mennyei manna
Vagy elrepít, vagy levisz a pokolba.

Ne nézz rám, ne nézd a lapjaim,
Átlátok rajtad, nincsenek gátlásaim. Tudom, mi fáj, mi okoz neked jót,
Hát engedj magadból valami kívánni valót.
Engedj magadból.

Helló édes
Helló édes, régen láttalak
Ugyanolyan jó csaj vagy, mint rég! Emlékszem rád, jól megvoltunk,
Na mit szólsz, hozzá felidézhetnénk!

Nem járnál velem rosszul
De nem ígérek többet sem neked.
Látom rajtad, ugyanúgy kívánsz,
Mutasd meg mindened!

Mire vársz még, hányszor mondjam,
Azt ne várd, hogy könyörögjek neked!
Ha te nem jössz, találok mást,
Én ilyen vagyok, meg kell értened!

Ártatlan vagyok
Nem biztos, hogy értelme van,
de lehet, hogy ha elmondanám,
Megértenéd talán végre ez nem volt
csak az én hibám.

Előttem állt és hagyta magát,
Én szóltam neki: Ne nézz rám!
Fogta kezem, neki szaladtam
A szakadék szélén már nincs határ.

Dermedt arccal nézett,
nem értette a lényeget,
Eltűnt testem a mélybe
ott ő már nem létezett.

Csak a szél hangja,
ez így még megmaradt,
Egy eltűnő világból
a végén már csak ennyi maradt.
Zuhanok, újra ez jól esik,
a kéz megint elengedett.
Lehet, hogy ha felébrednék,
úgy lennék csak elégedett.

De nem érdekel most már semmi
egyszer csak vége lesz,
A torkomból felszakadt sikoly
üvölti a lényeget.

Én ártatlan vagyok,
aki nem csinált semmi rosszat,
Egy ördög, aki a bűnért él.
Egy ember, aki tehetné, eltörölné a múltat,
Magát szembeköpné!

Rock'n roll
Este a bárban diszkófényes könnygáz
Csípi a szememet a hideg, néha átráz
Körülöttem szőkék, festett szőrű lányok,
Szédül a testem egy slukkért kiáltok

Életem erről szól,
Életem erről szól,
Rock'n roll!

Játszom a tűzzel, pengeél a parkett
Éjjel a bárban egy sajtos forró omlett.
Whyski íze számban a nyelvedről érzem
Bevágódtam nálad már nincs mitől félnem.

Életem erről szól,
Életem erről szól,
Rock'n roll!

Térdelj elém
Fent vagy lent az mindegy ma már
Az a fontos, hogy itt legyél.
Feszül a testem, kívánlak téged
Mindenem ez a szenvedély

Mikor hozzád érek, látom rajtad
Megfeszül nyakadon az ér
Felhúzlak, mint egy ősi ijjat
Nélkülem az estéd mit sem ér!

Mikor beléd mártom a nyelvemet
Suttogod sokáig nem, bírod már
Várj meg édes én sem kések
Ez lesz a legszebb éjszakád!
Mikor látom rajtad nem, bírod
Elengedlek zuhanj a mélybe
Felhúzlak, elkaplak,
Testedet tartom a fénybe!
Térdelj elém, gyere, nyald szét a testemet!
Nekem kell ez a szenvedély!
Térdelj elém, gyere, nyald szét a testemet,
Nekem kell, nekem, nekem kell!!!

Engedd belém
Ülök a széken, velem szemben
Helyezkedik el a végzetem
Szemem rajta olyan fajta,
Egykönnyen nem szabhat határt nekem.
S tudom, hogy csak addig él
Amíg a bőrömhöz hozzá ér,
Ott ujjá születik újra, és újra
Festékké válik a vér.

Várj, kicsit még fáj,
Ha tehetném az időt meg húznám.
De én rám vár, rám van beindulva
Minden vágyamat szétzúzná.

S tudom, hogy csak addig él
Amíg a bőrömhöz hozzá ér,
Ott ujjá születik újra, és újra
Festékké válik a vér.

Engedd belém, engedd belém,
Szúrd mélyebbre, fesd kékre a vérem.
Engedd belém, engedd belém
Szúrd mélyebbre, hogy a csontomat érje.

Már érzem, ahogy lassan hatol
Egyre beljebb a testemen át.
Ő uralja, bőrömben érzem
Lefektet, mint a rabszolgáját.

S tudom, hogy csak addig él
Amíg a bőrömhöz hozzá ér,
Ott ujjá születik újra, és újra
Festékké válik a vér.

Ne fogj vissza
Bennem nincs erő, nincs semmi,
Ami úgy széttépne téged
De a szememben még láthatod,
a tűz szinte éget

Nyelvem hegyét mártom beléd,
Belülről feszítlek szét
Ha úgy akarod!

Lábad között izzik az arcom,
Nyelvemmel a cél felé.
Körbe-körbe, húz előre
Mágnesként mindent elér
Nincs ami útjába áll,
A testem csak erre vár!

Ne, ne fogj vissza,
amíg forr bennem a vér,
Ne, ne menekülj el,
a vágyam enni kér!

A testemet nem tudom vissza fogni,
Mikor lüktet benne már a vér
Nem menekülhetsz előlem
a vágyam enni, kér!

Az Ördög, az Isten, az Élet, és a Halál
Figyelj, én látom,
amit mondok neked nem érted
Nem vállalsz be semmit
csak a szaros életed félted
Én hallom a hangod,
de nem vagy több mint bárki
Csak játszod itt a szereped,
amit tegnap találtál ki.

Küldöm a kérdést,
de tudom nincsen válasz,
Rengeteg itt az ember
inkább közülük válassz!
Itt minden az enyém
minden, amire vágytam
Itt benne van minden egy nagy kanálban.

Az Ördög, az Isten, az Élet, a Halál!
Egy fűszer, amit senki nem talál
Nem látja senki, de ez az, ami hajt,
Nincs gond én, keresem a bajt

Sötét ég
Azt hiszem, fáj, de mégis mosolygok, Arcomra ráfagyott dolgok
Jelzik, hogy nincs minden rendben,
Minden mit tőled kértem.

Ágyamban kihűlt testem,
Képedet a falra festem,
Szavakkal, ha írni tudnék
Velük együtt ugyanúgy égnék

Szét, ahogy parázs a tűzben
Izzik itt bent a fejemben
Álmom, ha másról szólna
Mindened enyém volna.

Sötétebb lett az ég igen,
A fű sem olyan zöld, mint rég,
Te sem fordulsz már felém.
Bárkitől kérem is számon,
Minden este ugyanaz az álmom,
Ugyanaz talán, vagy szürkébb.
Valahol még fáj, de túlteszem magam, Úgysem hallod meg a szavam
Lelkemből kihal az élet
Van még erőm, de azért még élek.
Félek, hogy nem lesz több időm,
Vihar előtt nem lesz jégeső
Elhúzódsz, mint felhő az égen Földbetiporva végig nézem.

Miért nem kell.

Ez a kép még sötét,
hogy mi volt velem tegnap,
Tudod a pénz az asztalon,
a kezemben egy lap.
Vörös fényben a függöny
olyan, mint a szád
A pohár tele pezsgővel, tudom, megkapom, ami nekem jár.

Ez a lány tudom, hogy üzlet
és mindig ellenem játszik,
De tudom, van, ami mindig eltakar,
a csaló nem mindig látszik.
Az évek szállnak felettem,
és elegem van az egészből,
Engedj erőt meríteni
egy zsák marokkói kőből.

A pult mögül már más arc köszön vissza,
Te vagy itt egyedül, aki a vérem szívja.

Miért nem kell ez a reggel,
soha nem ébredek tiszta fejjel.
Engedj el, engedj el,
ha veled semmit nem érek el.

Ez a lány tudom énrám vár,
ma este csak az enyém.
Nem olcsó de megéri a pénzét,
mindene a szenvedély.
Lázban ég, és forró a teste,
de nem győzhet le engem,
Én jobban égek minden vágytól,
más tűz van a szememben.

Holnap reggel úgysem köszön vissza,
Te vagy itt egyedül, aki a vérem szívja!

Amitől félsz
Én arról kérdeztem a lányt, hogy engem
Miért pont engem fedezett fel.
Mennyivel másabb, hogy ha körbe ásnak
S engem élve temetnek el,
Nem tudom mi az, amitől életre kell.

Én addig járok, még vizesek az árkok
S a könnytengerem még nem száradhat fel
Én neked élek, még vizesek a léptek
S az élet téged még nem hagyhat el.
De tudnom kell, mi az, amitől életre kel!

Amitől félsz, amiben élsz,
ami megkísért, ha már belül elégsz!
Amitől fáj, minden száj,
legbelül minket a pokol vár.

Én arról kérdeztem apámat egyszer
Miért pont engem neveltek fel.
Miért nem inkább egy sarki kurvát
Akiről mások már nem hiszik el.
Tudnom kell végre!

Hogy az, ahogy élek nem egy gonosz lélek
S reggel ugyanúgy kelhetek fel,
Hogy mozog a testem, testemben a lelkem
Az élet téged nem hagyhat el!
Tudom már mi az, amitől életre kel!