Állatok közt
Puha zöld fű helyett
egy kevés homok is elég,
Hideg vodka helyett
nincs más csak kotyvalék,
Már nincs elég erőm a vágy, azonban hajt,
Hiába rakom a lábam, nem éri a talajt.

Egy kis idő kellene még nem gondoltam át
Remélem a pincér, nem hozza a számlát.
A nap is kisütött, én mégis itt vagyok.
Unom az egészet,
mást nem is mondhatok:

Mit keresek köztetek
állatok közt egy állat,
Itt maradnék, de már mennem kell
Találkozunk majd másnap
Mit keresek köztetek
állatok közt vadállat,
Itt maradok, nem megyek el,
Találkozunk ma nálad

Egy friss kenyér helyett
a testem jobban táplál
Egy kancsó bor helyett
a vérem jobban átjár.
Már nincs elég erőd a földre, esel lassan
Nem emel fel senki a kezem a ravaszon, kattan

Sohasem leszek krisztus
Zűrzavarok zavarognak a fejemben.
Egyedül zuhanok lassan a végtelenben.
Idegszálakon, lábam a gázpedálon.
Mocskos a valóság az életem egy álom.

Erőltetem magam
torkom lávaként izzik,
Sovány vigasz,
hogy más a pénzemen hízik.
Köpni kéne valakinek a fejére
Belesúgni ordítva a fülébe:

Én sohasem leszek Krisztus,
én sohasem leszek Isten.
Megváltanám a világot,
de nagyon fáj, hogy nincsen..
Esélyem

Az egész életem neked lefesthetem.
A testemet tartja össze szét nem eshetem
A kezem is mozdul, láthatod még élek,
De túl kevés az erőm én önmagamtól félek.

Képek
Megint valami fáj, úgy törne elő,
Mint az a lüktető fáradt ősi erő.
Meg úgy kérdeznéd, úgy néznéd az arcát,
Mint lázas élet után a lassú halált.

Képekről lecsurgó régi beteg festék,
Emberi roncsokon merevre öntött testét,
Láttad amint átad, kicsit szóltál hozzá,
Olyan, minha tesből testbe
valamit beszúrnál.

Ezek csak képek, képek a testben
Ez beránt mindent eltakar.
Most kéne, hogy abba hagyjam
Ez a fehér szar mindig megzavar.

Darabokat mondjuk a talán lelket a testből,
De én támadok rád innen a lesből,
Ahogy a földre lebuksz dagad nyakadon az ér,
Ahogy gyengülsz lassan a szívig épp elér.

Karmom, amivel szedlek téged
szét darabokra
Lógatom tested a mélybe,
sziklákba kapaszkodva,
A mélység hamarabb öl, mint a fájdalom,
Vérbe borult aggyal szemeid láthatom.

Szabadon élek
Szabadon élek annak születtem,
így hoztak engem létre.
Nem vagyok szolga, nem kérek semmit, sohasem lépek a fékre.
Előre gyorsan
hajtom a rosszat, megvet az ember érte.
Hiába szívom, még sokáig bírom,
rántom a kormányt félre.
Aztán valahogy egyedül, lassan lemerül
a cigim a végét járja.
De nem állok fel nincs kedvem járni
ma már a kutya se bánja.

Ahogyan élek, szabadon lépek
előre az ingoványba.
Lassan merülök még mindig szédülök kitépek a nagyvilágba.
Mocskos a bőröm, rágom a körmöm
nagyon rohadtul élek.
Hiába szóltam a fejemet fogtam
tőled semmit se kérek.
De talán a rendőrök képe,
a gengszterek vére kiábrándíthat téged.
Nincsen pénzed, kellene lépned,
mert sohase álmodsz szépet.

Mert nekem ez túl vad,
a nap alatt ennyi béna.
Lehetnék akár mártír,
de maradok inkább néma.

Kettőre indulunk
Hiába hívom a számot,
nem jelentkezik senki
Tárcsázom még egyszer,
de már a foglaltat jelzi.
Hát hívom még vagy ötször,
most már talán várja,
Hogy felvehesse a kagylót,
hisz nincs több taktikája.

Kettőre indulunk, kettőre indulunk,
Kettőre indulunk, kettőre indulunk!

Ezért nyomon is rögtön a gombot
ez biztos teli találat
Kicsöng a készüléke,
hát vedd már fel te állat!
Bekapcsol egy gépezet
az üzenetemet várja
Elszavalok egy pár sort,
ettől tátva marad a szája
A tartalma mondjuk ennyi,
az a nyolcas száma a cél,
Ott várj engem kibontott testel,
nekem ez mindent megér

Olajos élvezet
Valami érzés elkapott éjjel
a nappalt hozta a vágy.
Feljött a nap, eltűnt a hajnal,
a szél érintése olyan lágy
A gépen még csillog a harmat,
de hajamat már fújja a szél,
Előttem betonkígyó,
nem tudom, hogy hol van a cél.

Megálló egy hajnali bárban,
egy kávé mellett ülök rég
A véremben felbőg a hangja,
hajnaltól küzd velem a szél
Az útszélén egy bőrdzsekis lány
arra tart amerre én
Most felül elém, most övé a gép,
velünk száguld az ég

Most egybe forrok én a géppel
Furcsa érzés olaj a vérrel
Együtt szállunk, messze a cél
Így az élet valamit ér

Megálló hajnal a road-on
Megkaplak még forró dróton.
Találkozunk, mint 87-ben
Most te mesélj én ugyanott éltem.

Rádió
Szól a rádió agyamat döngöli.
Másnapos reggelen fejemet megöli.
Mindenem egy űrben mozog,
valaki az ajtómon kopog.

Még egyszer, kétszer, nyolcszor érjem el:
Még utoljára százszor mondjam el:
Felvagyok húzva, ne hagyj aludni még.
Beindult már rég az a malomkerék.

Csináld még egyszer,
próbáld meg kétszer,
De ha százszor kérlek arra,
csináld velem újra.

Csináld még egyszer,
próbáld meg kétszer,
De ha százszor kérlek arra,
hagyjuk inkább abba,

Csináld velem újra,
próbáld meg újra,
De ha százszor kérlek
arra menj inkább a francba.

Az élet drága
Itt készül valami, itt valami áll,
de bizony, hogy ez nem bál,
Hanem valami furcsa járvány,
mely fertőzéssel kerül közel hozzám.

Olyan, mint ez a szőke lány,
aki tudom, hogy mindig énrám vár,
Vasalódeszkának támaszkodva
feni a fogát rám.

Este vár rám én elébe sietek s mondja, hogy nincs minden veszve.
Tudja mi a dolga szemét, lehunyja,
karja kitárva már a falhoz állna.
Én biztatom a lányt nyugodtan, lökjön
a lével, amit kerestem, meg ne szökjön, ha akar, fizessen bele a körbe
a gerince hiába görbe.

Az élet ilyen drága, ha elkapnak,
hát minden hiába,
Nem veszhet könnyen kárba, kiemelem a fejem nem, maradok a szarban.
Az élet ilyen drága, ha elkapnak,
hát minden hiába,
Nem veszhet könnyen kárba, hát emeld ki a fejed, ne maradj a szarba!!

Itt készül valami, itt valami áll, ha bukik is minden, tudom, felszáll a gépre,
Amit felküldök az égre
talán valaki, eltéríti végre
Hogy ne jusson fel a csúcsra még várjon, meggyötörten feküdjön az ágyon.
Az életét könyörögve kérje
belekerült az ördögi körbe.

Valahogy így
A torkom belül ég,
nyomatom a lét a testemen,
Az agyamat veti szét
úgy gondolkodom a tervemen:
Megölöm azt a nőt,
hogy nyakig legyek megint a pácban,
Már nem hallgatom meg őt,
az utolsó esély is rég eljátszva.
Nagyon vonz az erő,
valamiért a zajok nagyon mások,
Rossz a hely az idő
a múltból egy dossziét előások
Kideríthetem én,
megint pár fillér egy emberért
Kicsit fura e lény,
utolsó hívás egy kettesért

Valahogy belülről
a szavak, és a hangok összeállnak.
Valahogy belülről
jönnek a tested iránti vágyak.
Valahogy legbelülről
kikívánkozik a régi énem
Valahogy onnan bentről
nézzél belém mivé lettem

Mutáns vagyok én,
azzá váltam, amit akartál
Egy nyomorult csonka lény,
bennem is egy ördögöt láttál
Az agyamat veti szét
körülöttem véres az ágyam
A torkomon belül ég,
egy pohár bor mellett gyilkossá váltam.

Kiskakas
Egy hete, hogy keres az Interpol
Drogról tudom itt nincsen szó.
A nőm volt, aki beköpött engem,
Neki sem tetszik az életem.

Úgy élek ahogy senki más,
A Földön én vagyok a messiás.
Enyém a tengerek összes cseppje,
Minden hosszú szárú zöld termése.

Mert kakas vagyok de jobbik a fajtából
Sokszor elrugdalnak a tányértól
Egy állat mely korán kel
És első mindig, ha inni kell!

A kártyák között is én vagyok az ász,
Narkó helyett inkább pipázz!
A kövek között is gyémánt vagyok,
A szemétdombon is én kapirgálok!

A törökcsászárt is megszívattam,
Népszerűséget mégsem kaptam.
De kanosabb vagyok, mint DiCaprio,
A tyúkólban én vagyok a szenzáció!

Nem szeretem
Belülről szüntelen zakatol a szívem,
A fejemből, a velőből hiányzik a létem.
Magamból, a szavamból adom át a lelkem
Ha mondanám, vagy dalolnám,
úgyis kell szeretnem.

De nem (nem nem én nem) szeretem,
mert nem igazán vagyok oda érte,
Ha rám erőszakolják is én szarok beléje.

Azt mondják, ha megváltoznák
ember lehetnék,
Ha lelkemet eladnám
gazdag lehetnék,
Ha elveimet feladnám
dalomat ismernék,
Ha szeretném a mocskos pénzt
nevemet szeretnék.

Rámfogják a hiénák,
hogy hülyéket beszélek,
Azt mondják, pedig nem tudják,
hogy miről szól az élet.
Ha mást írnék kitekernék
lényegét a dalnak,
Ha szeretném a politikát, elfojtanának.